A nevükben szereplő vörös színnel csak a hímek büszkélkedhetnek, a nőstények bundája kékesszürke. A vörös óriáskenguruk a száraz pusztákon egy hímből és néhány nőstényből álló csapatokban élnek. Ha két rivális hím összetalálkozik, akkor időnként hátsó lábaikra állva, egy-egy bokszmeccsel döntik el az elsőbbségi viszonyt. A kenguruk a forró nappalokat hűsöléssel töltik a bokrok árnyékában, de amint enyhül a levegő, felkerekednek, hogy a füvet és az apró cserjék leveleit harapdálják. A vörös óriáskenguru képes akár 60 kilométeres sebességgel is közlekedni, egy ugrással pedig megtehet 10-12 méteres távot. Mindezek mellett a szaporodásuk a legkülönlegesebb. A rövid (30-40 nap) vemhességi idő után megszülető csöppnyi, egy grammnál is kisebb vak és csupasz kölyök saját erejéből felmászik az anyja hasán az erszényig, ahol annak mellbimbóját bekapva azonnal szopni kezd. Hihetetlen, de az első 2-2,5 hónapban el sem engedi az emlőt. Nagyjából 240 napot tölt az utód az erszényben és még 120-at szorosan az anyja mellett. Miközben a kicsi az erszényben fejlődik, a nagyobb testvér még vissza-vissza dugja a fejét némi tejért, és e közben már a nőstény újra vemhes. Ausztrália őslakói és ezek a kenguruk sokáig egymás mellett éltek, azonban a telepesek és később az állattenyésztők rossz szemmel nézték az amúgy is kevés füvet lelegelő jószágokat. Ezért kártékony állatként tartják számon és vadásszák, bár szerencsére ma már ellenőrzött keretek között.