Mivel eredetileg az óriáspandák Közép-Kína hegyvidéki részein található bambuszerdők lakói és rejtőzködő életmódot folytatnak, megfigyelésük a természetben szinte lehetetlen. Éppen ezért kevés leírás született a természetben folytatott életciklusukról, tevékenységeikről. Annyit mindenesetre tudunk, hogy az óriások táplálkozása nagyon speciális, hiszen szinte csak bambusszal tömik a hasukat. Mivel méretük nagy - közel másfél méteresek - ,és 70-160 kilogrammot is nyomhatnak, naponta legalább 20 kilogramm bambuszt kell elrágcsálniuk, ami közel 12 órás evéssel teljesíthető. Ebből adódóan a nap nagy részét kitevő tevékenységük az evés. Bár növényevők, néha fogyasztanak némi husit is, és meglepő, de húsevő fogazatuk van. A bambuszevés már régóta lehet a mániájuk, ugyanis az óriáspandák egyik kéztőcsontja megnyúlt és hatodik ujjként működik, amellyel az első két ujj szembeállítható, ezzel megkönnyíti a fogást. Származástani rejtély is akad a történetükben, mivel alkatukat tekintve a barnamedvére hasonlítanak - tömzsi végtagok, fejforma, testtartás - viszont a tudósok vizsgálatai azt mutatják, hogy anatómiailag a mosómedvével vannak rokonságban.

A szaporodási idő kivételével a pandák magányosan élnek, akkor azonban a hím a nőstény keresésére indul és fura, szűkölő-ugató hanggal hívja. A párzás után a nőstény egyetlen aprócska, mindössze 14-15 dekagrammos bocsnak ad életet. Az első két hétben a picit az anya folyamatosan szemmel tartja, még a táplálkozásról is lemond, s meg kell hagyni, erre szükség is van az apróság mérete miatt. A bocs rohamosan nő, hiszen 8 hetes korára már mérete húszszor akkora, mint születésekor volt. Ha egy állatkertben sikerül óriáspandát szaporítani, az nagyon nagy szó, hiszen hozzájárul a faj megőrzéséhez!