Ezen kívül még a Rakata-szigeteken és a Panaitan-sziget Nemzeti Parkban találhatók nagyobb számban. E nagy területen 3 alfaja alakult ki: a burma banteng, a jáva banteng és a borneó banteng. A háziasított formáit bali és lombok marhának nevezik, amelyek neveiket a két környező szigetről kapták. A vad típusok testsúlya 600-800 kg, testmagasságuk kb. 160 cm; a háziállatok ennél valamivel kisebb termetűek.

A tehén 2-3 évente 285 napi vemhesség után egy, ritkán két, kb. 30 kg súlyú borjat ellik. A borjak testszíne sárgásvöröses-vörösesbarna, a nyak alsó része és a lábak világosak. A kifejlett példányok tehenei színben nem változnak, szarvuk sem nő nagyra. A bikák testszíne ivarérettségük elérésekor megváltozik, fényesen csillogó kékesfekete színű lesz. Lábai és a far hátsó része világos marad, szarvai ívesen felfelé mutatóak.

Mivel az intenzív mezőgazdasági hasznosítás elpusztítja a természetes tájakat, vidékeket - így megfosztva számos állatfajt az utolsó lehetőségtől a túlélésre - a bantengek száma is vészesen megcsappant. A vadtulkok eltűnésének másik oka, hogy a háziasított marha hasznos az ember számára, így azokon a területeken, ahol vadállatok élnének, az ember háziasított marhát tart, ezért Ázsia vadmarhái végveszélybe kerültek.