A vízilovak naphosszat úsztatják a testüket, nagyokat ásítoznak és nemigen akad ellenfelük. Ez azonban csak a kellemes látszat! Ha akarják, ha nem, kénytelenek napközben a vízben ázni, mivel az erősen tűző napsugarak szétégetnék a bőrüket. Mókásnak tetsző víz alatti sétáik során a vízilovak füleiket és orrnyílásaikat is légmentesen lezárják, így akár 5-8 percet is eltölthetnek teljes testtel a halak között. Még a kicsik is a vízben jönnek a világra, így az első dolguk, a delfinekhez hasonlóan, hogy felevickéljenek egy kis levegőért. S bár ellenségtől tényleg nem kell tartaniuk, egymással jobb, ha óvatosak. Minden csapatot egy idősebb bika védelmez, kivéve az „agglegény-egyesületeket”.

Amikor két domináns hím találkozik, híg (ám nagymennyiségű) ürüléküket szabadjára eresztik, s eközben rövidke farkukat propeller módjára használva azt nagy területen szétterítik. Ezzel meg is volna a terület tulajdonjogának rendezése, és mindenki folytatja a megszokott dagonyázást. Napnyugtával a vízilovak kijönnek a vízből és néhány óra alatt harsogva elfogyasztanak 40-50 kilónyi füvet, ami egész napi táplálékuk.

Nagyméretű agyaraiknak a táplálkozásban igen kevés szerep jut, csak a fák kérgének lehántásakor veszik hasznát, de annál inkább célravezető a puszta látványuk ijesztésnél és erőfitogtatásnál. A Fővárosi Állat- és Növénykertben is sokszor megfigyelhető szájtátást a víziló nem éhsége miatt csinálja, hanem elrettentésképpen villantja meg hatalmas szemfogait. Ezért soha ne adjatok enni a tátott szájú állatnak, mert a halálát is okozhatjátok! Így pusztult el a Süsü nevű víziló, akinek a halálát a szájába dobott gumilabda okozta. Pedig még a vízilovak sem esznek gumilabdát!