Tápláléka főként lassan mozgó állatokból, így például csigákból, gilisztákból áll. A kifejlett állat testhossza 15-20 cm, testalkata nyúlánk, mozgása a szárazföldön lassú, nehézkes. Orra lekerekített, széles fejéből kiállnak nagy, sötét szemei és feltűnő, hosszúkás fültőmirigydudorai. A nagy szemek az amúgy is mosolygósnak tűnő arcot még kedvesebbé varázsolják, s az állat kinézetét a fényes-fekete testen ékeskedő citrom- vagy narancssárga foltok teszik ékszerhez hasonlatossá. A foltozottság színaránya és mintázata egyedenként és alfajonként változik, nálunk a fekete alapon kevés sárga folttal tarkított változatok dominálnak.

A szalamandrák bőre méregtermelő mirigyekben rendkívül gazdag. Ez a toxikus váladék ragadozóknál nyálka- és kötőhártya irritációt okoz. A feltűnő szín, mint ahogy ezt a méheknél is megfigyelhetitek, pont erre a „mérges” tulajdonságra hívja fel a figyelmet. Tehát az egyes számú szabály, ha szalamandrát látsz, ne érj hozzá, vagy ha mégis, akkor alaposan moss kezet!

Az ivarérett példányok nyáron párzanak, aminek eredményeként a következő év május-júniusában 20-70 jól fejlett lárva születik egy nősténytől, amely ezért a hegyi patakok csendesebb, lassúbb folyású medencéihez vándorol. A kopoltyús lárvák ugyanis 4-5 hónapig vízi életmódot folytatnak, bolharákokat és egyéb apró vízi élőlényeket fogyasztanak, majd szárazföldi életmódra térnek át.

Hazánkban elsősorban a Mátra, a Bükk, a Börzsöny, a Zemplén és az Alpokalja magashegyi zárt bükköseiben van esélyed arra, hogy meglesd ezeket a csodálatos kétéltűeket.