Szula
2005.02.04. 15:32
A szula közel egyméteres testhosszával és kétméteres szárnyfesztávolságával igazán tekintélyes tengeri madár. Főként az Atlanti-óceán északi részén él, a tenger part közeli zónájában. Testi adottságai, mint az erőteljes, áramvonalas test, az úszóhártyás lábak és a vaskos nyak tökéletes halásszá teszik.
A magasban kering a vizet kémlelve és ha meglát egy ígéretesnek tűnő zsákmányt, olyan sebes zuhanással éri el a vizet, mint egy lehulló kő. Az erős becsapódást felfogja a vastag csőr és a légüregekkel teli koponya. A szulának még az orrába sem megy be a víz, hiszen orrnyílásait csontos lebeny zárja le. S ez még nem minden, hiszen a szemüreg feletti sómirigyek révén a madár a táplálkozás során elfogyasztott sót is ki tudja választani.
A szulák társas madarak, többezres telepekben, tengeri sziklákon és szigeteken költenek. Kísérletek bizonyították, hogy kisebb csoportokban nem szaporodnak, így a kutatók okkal feltételezik, hogy a sikeres költésnek alapfeltétele a nagy telep szociálisan ösztönző ereje. Bár ezen belül a párok próbálják védelmezni apró területüket, igazság szerint a szomszédok át tudnak nyúlni csőrükkel egymáshoz. A szula pár egyetlen tojást rak, amit felváltva költenek. A kicsi 43-45 nap múlva kel ki.
|